Jelen cikkünkkben cégünk egyik alapkövének számító termékét, a kenyeret vesszük górcső alá. Az alábbiakban eme kultikus étel kialakulásával és rövid történetével ismerkedhetsz meg.
A kenyér évezredek óta mindennapi táplálékunk szerves része, mely az emberiség történetének jelentős szereplője. Különböző régészeti kutatások és az ősi hagyományaink tanulmányozásának köszönhetően ismerkedhettünk meg azzal az évezredes fejlődési folyamattal, amely az emberi fejlődés során, a mai értelmemben vett kenyér készítéséhez vezetett.

A kenyér fő alkotóelemét, a gabonát az ősember természetes formájában fogyasztotta el. Később, a tűz megismerésével a magvakat és a gabonákat megpörkölve ette meg. Nagy lépést hozott az a felismerés, miszerint a tűz segítségével meg is főzheti a magvakat, ezen felfedezésnek köszönhetően az ősember feltalálta a kását. A későbbiekben a magvak őrlésével a kenyér fejlődésének egy újabb pontjához jutott az emberiség. Az őrölt magvakat vízzel keverve lepényt készített az ősember.

 Ókori régészeti lelet Egyiptomban

A kelesztett kenyér őshazájának Egyiptomot tartjuk, az egyiptomiak jöttek rá, hogy ha pihenni hagyják a tésztát, akkor lágyabb és illatosabb lesz. A régészeti leletek szerint többféle formájában és összetételben különböző kenyeret ismertek.  Az i. e. 1700 környékére datálható Hammurapi törvénykönyve tesz elsőként említést az erjesztett kenyérről. Az első malmot még időszámításunk előtt alkották meg a görögök, ami egy kezdetleges, kézerővel hajtott szerkezet volt, melyet két őrlőkerékkel láttak el. 

A vízimalmok megjelenésével új lehetőségek nyíltak meg a kenyérkészítés előtt. A vízimalmok mellett Hollandiában elterjedtek a szélmalmok is. A kenyér fő alkotóeleme a búza és a rozs, a XIV. századba a kukorica is előtérbe került, a belőle készült liszt azonban nehéz volt és  jóval nehezebben kelt meg. A fent említett problémák mellett a kukorica vitaminban is jóval kevesebbet nyújt, mint a búza és a rozs, ennek ellenére nagyjából kétszáz éven át a kukorica a kenyér elterjedt alapanyaga volt, elsősorban Közép-Európában. A XV. században Magyarországon már kovászolt kenyeret készítettek, XVI. században már egész Európában ismert volt a magyar búzakenyér.


A vízimalmok impozáns látványt nyújtanak,
régebben elengedhetetlenek voltak a gabona őrlésében.

 A búza héjrészeinek szitálása a régi időkben még speciális eljárásnak számított, gabonatermés nem volt elegendő, csak a tehetősebbek engedhették meg, hogy korpa nélküli kenyeret fogyasszanak. A gabonavetés, gabonatermesztés fejlődésének köszönhetően a kenyér fogyasztása általános szokássá vált.
A malmok modernizációja lehetővé tette, hogy a búzaliszt még jobban elterjedjen, ennek következtében a kenyér alapvető élelmiszerré nőtte ki magát. Egyre több kenyér típus jelent meg, a korpás kenyér eltűnt a köztudatból. A gépek megjelenésének köszönhetően egyre gazdaságosabban lehetett előállítani a kenyeret,  ennek eredményeképp a kézműves ipar átalakulásnak indult.


Péktermékek tömeggyártásban.
Vajon mennyire készíthető ilyen módon szeretettel mindennapi kenyerünk?

 A kemencék is jelentős fejlődésen mentek át az évszázadok során. A kezdetben fával, szénnel működő kemencék nagy részét felváltották az olaj, gáz vagy elektromos áram segítségével üzemeltethető sütő egységek. A gépesítésnek  köszönhetően a kenyér elvesztette szentségét. Az elmúlt évtizedekben a tömeggyártás és az árversenynek köszönhetően előtérbe kerültek a különböző térfogatnövelő szerek, melyek nem a minőség felé vitték a kenyereket, hanem a vegyipar irányába.

 

Kenyér_sütéseKézzel készített kenyérnek megvan a sajátos varázsa.

 

A tudatos táplálkozás előtérbe kerülésével szerencsére újra megjelent az igény a hagyományos kovászolással készült, adalékanyagmentes kenyerek iránt, amelyeket már több mint 20 éve készítünk pékségünkben kézműves módon.

További érdekes cikkeket olvashatsz ide kattintva.

Forrás: Magyar Pékszövetség

e-max.it: your social media marketing partner