Mi a liszt?

A gabonaszemek őrleménye. A lisztet malmokban állítják elő egy összetett műveletsor folyamán. Először a szennyeződésektől megtisztítják a gabonát. Ezt követi az őrlés. Az őrlés fő célja, hogy a gabonaszemekből olyan finom, porszerű, homogén anyag készüljön, amit az élelmiszerkészítés során fel tudnak használni. Ez a finom, porszerű, homogén anyag a liszt, amelynek alkotórészei a héj ( korpa ), a magbelső ( liszttest ) és a csíra.

Milyen fajtái vannak a lisztnek?

 

A liszt lehet világos és teljeskiőrlésű. A világos lisztbe főleg a magbelső ( liszttest ) kerül. A gabonaszem belseje fehér színű, innen ered a lisztfajta elnevezése. A teljeskiőrlésű lisztbe a magbelső mellett, korpa és csíra is kerül. Ezért látjuk a teljesőrlésű lisztet „sötétebbnek".

Egészségünket legnagyobb mértékben az elfogyasztott élelmiszerek határozzák meg. Éppen ezért fontos a jól megválasztott táplálék napjainkban. Felmerül azonban a kérdés, vajon mely élelmiszereket tekinthetjük egészségesnek? Lehet egyáltalán különbséget tenni egészséges és egészségtelen közt, ha minden elfogyasztott termékkel szemben alapvető elvárás az ártalmatlanság? Mégis nap mint nap élelmiszerbotrányoktól hangosak a médiumok. Hasonló kérdésként merül fel többek között az ökoélelmiszerek egészségessége, megkülönböztethetősége is, amelyet ma már egyre több forrás bizonyít.

Az ökoélelmiszerek vegyszerek, antibiotikumok, hormonok, génmanipulációtól mentes, valamint besugárzás nélküli termesztése megbízhatóbb minőséget garantál. Dietetikusok, táplálkozáskutatók munkáját is megkönnyítik a kémiai-analitikai vizsgálatok, akik ezen ismérvek birtokában ajánlhatják betegeiknek az ökoélelmiszereket. Német kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy az élelmiszerek okozta betegségek száma az ökotermékek fogyasztásával mintegy felére csökkenthető.

Ez annak köszönhető, hogy azokban lényegesen kisebb a rizikótényezőnek számító hormonkészítmények, vegyszermaradványok, baktériumok és vírusok, valamint gyógyszerek aránya (www.ernaehrungswende.de, EBERE és REUTER, 2004). KOVÁCS és MOSER (2001) a daganatos betegségekben szenvedőknek javasolják az ökozöldségeket rendszeres fogyasztásra. Kiemelik a vegyszerek és a műtrágyázás káros, sokszor rákkeltő hatásait. Az ökoélelmiszerek fogyasztásával a krónikus betegségek kialakulásának kockázata kisebb, valamint hozzájárulhatnak az immunrendszer erősítéséhez és a mindennapi jó kedélyállapothoz.

A különböző kutatások a következő 7 érv miatt ajánlják a bioélelmiszerek fogyasztását:

  1. A bioélelmiszerek ízletesebbek természetességüknek, tisztaságuknak köszönhetően.
  2. A bioélelmiszerek táplálkozás-élettani hatásai kedvezőek: különösen gazdagok vitaminokban, ásványi anyagokban és flavonoidokban. A Kalifornia Egyetem kutatói szerint az organikus paradicsomban és brokkoliban amellett, hogy magasabb C-vitamin tartalommal rendelkezik, mint a konvencionális, még magasabb a flavonoidok hányada is (ORGANIC NEWS, 2005), amelyek elsősorban a megfázásos betegségek ellen nyújtanak nagyobb védelmet.
  3. Nem tartalmaznak géntechnikával módosított összetevőket, így biztosan nem okoznak későbbi károsodást a szervezetben.
  4. Nem alkalmaznak antibiotikumokat, hormonokat és növekedésfokozókat az állattenyésztésben. A legeltetés hatására azonban a tehenek teje 3-szoros mennyiségben tartalmazott CLA-t, mint a szilázson tartott állatoké. A legelőn tartott marha- és birkahúsok omega-3 zsírsav aránya négyszeres volt a konvencionális állatokhoz képest.
  5. Szintetikus növényvédőszerektől és műtrágyáktól mentesen állítják elő a bioélelmiszereket. A német BNN megbízásából készített felmérés során 475 különféle biogyümölcs és -zöldség peszticid tartalmát mérték meg, és igen kedvező eredményeket kaptak. A minta 92%-ában semmiféle, vagy alig észlelhető mértékű maradványt találtak (MILCH MARKETING, 2005). Egy GREENPEACE megbízásából készített felmérésben csupán a biogazdálkodásból származó fejessalátában nem találtak semmiféle vegyszermaradványt. Ijesztő, hogy a másik 21 fej konvencionális termékben a megengedett határértéken vagy a felett mutattak ki káros anyagokat, némely mintában 36-szoros értéket (SCHROT & KORN, 2005).
  6. A biogazdálkodásban tartott állatok boldogabbak, akik többnyire a szabadlevegőn nevelkednek, jó higiéniai körülmények között. Takarmányuk főképp jó minőségű fűre, szénára, szilázsra és szenázsra alapozott, míg az állati fehérjék felhasználása szigorúan tilos. Ennek eredményeképpen a biotojás lecitin, karotinoid és zsírtartalma magasabb.
Nem utolsó sorban az ökoélelmiszerek előállítása szolgálja a fenntartható fejlődést: védi a talajt, a vízkészleteket és a levegő, fokozza a talaj termőképességét és hozzájárul a faji sokszínűség fenntartásához.”
 
A XX. században jelentős változások következtek be környezetünkben. A II. világháború utáni időszakban a növekvő népességgel párhuzamosan a hozamok növelése vált szükségessé, amelyhez jelentős mennyiségű műtrágyát és növényvédőszert használtak fel. A vegyipari anyagok felhasználása a környezet szennyezéséhez, a klimatikus tényezők megváltozásához és az üvegházhatás kialakulásához vezetett.
A telítődő raktárak és polcok mellett pedig elveszett az élelmiszer „becsülete". A fogyasztók egy jelentős részének figyelme napjainkra a minőségi termékek felé fordul. A sorozatos élelmiszerbotrányok olyan bizalmi válságot indítottak el, amely megkövetelik a tiszta, természetes és egészséges táplálék előállítását. Ennek szellemében indult növekedésnek a biogazdálkodás, amely a tömegtermelés egyik alternatíváját jelentheti.

A XX. században jelentős változások következtek be környezetünkben. A II. világháború utáni időszakban a növekvő népességgel párhuzamosan a hozamok növelése vált szükségessé, amelyhez jelentős mennyiségű műtrágyát és növényvédőszert használtak fel. A vegyipari anyagok felhasználása a környezet szennyezéséhez, a klimatikus tényezők megváltozásához és az üvegházhatás kialakulásához vezetett.

A telítődő raktárak és polcok mellett pedig elveszett az élelmiszer „becsülete". A fogyasztók egy jelentős részének figyelme napjainkra a minőségi termékek felé fordul. A sorozatos élelmiszerbotrányok olyan bizalmi válságot indítottak el, amely megkövetelik a tiszta, természetes és egészséges táplálék előállítását. Ennek szellemében indult növekedésnek a biogazdálkodás, amely a tömegtermelés egyik alternatíváját jelentheti.

 

„Az UKROFS (United Kingdom Register of Organic Food Standards), az angol mezőgazdasági minisztérium keretei közt működő szervezet szerint a biogazdálkodás arra hivatott, hogy optimális minőségű, magas tápértékű élelmiszert állítson elő oly módon, hogy elkerüli a kémiai anyagok felhasználását, és közben csökkenti a környezet terhelését.

Az Európai Unió illetékes szabályozása szerint a bioélelmiszer olyan gazdálkodási rendszer terméke, amelyben tartózkodnak az ember által készített műtrágyák, növényvédő- és rovarirtó szerek, növekedésszabályozók és takarmány-kiegészítők alkalmazásától. Mindezek alternatívájaként a rendszer a vetésforgóra, az állati és növényi eredetű trágyákra, a mechanikai gyomirtásra és a kártevők elleni biológiai védekezésre támaszkodik."

 

Mindenki, aki ökológiai jelöléssel kíván mezőgazdasági alapanyagokat, élelmiszereket, takarmányokat és vetőmagot előállítani és forgalmazni, az köteles a rá vonatkozó ökológiai jogszabályokat betartani és tevékenységét ellenőrzési rendszerbe kapcsolódva folytatni.

Érvényes tanúsítvány birtokában, a feltételrendszer előírásainak megfelelő termékek jogosultak az ökológiai jelölések használatára. Az Alap-feltételrendszer tartalmazza az ökológiai jogszabályok egységes összefoglalását, alkalmazásának feltételeit. Az Alap-feltételrendszert a tanúsító szervezett adja ki és ellenőrzi annak hatékony működését.

A helyszíni ellenőrzések során a tanúsító szervezet meggyőződik arról, hogy minden, az üzembe érkező mezőgazdasági alapanyag rendelkezik-e megbízható igazolásról a bio eredetre vonatkozóan.

A számlákon, árukísérő bizonylatokon szerepelnie kell a bio megjelölésnek, és a beszállítónak tanúsítvánnyal kell igazolnia azt, hogy jogosult volt a biotermék forgalmazására. A feldolgozónak anyagmérleget kell készítenie, hogy a receptúra alapján kiszámítva a bejövő mennyiség lehetővé tette-e a kimenő feldolgozott mennyiségű termék előállítását!

 

A termékek csomagolásán alkalmazni kell az ökológiai vagy biológiai megnevezést. A mezőgazdasági eredetű alapanyagokat tartalmazó készítményeken a termék alkotórészeit bio/öko szóval vagy *-gal jelölve kell ellátni; és fel kell tüntetni a „Ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból" megnevezést.

Továbbá tartalmaznia kell a terméknek a minősítő szervezet nevét és kódszámát „Ellenőrizte: HU ÖKO-01 (Biokontroll Hungária Nonprofit Kft.)". Ezen jelzéssel csak azok a mezőgazdasági termékek, élelmiszerek és takarmányok láthatók el, amelyeket az Alap-feltételrendszer betartásával és a tanúsító szervezet ellenőrzése mellett állítottak elő és forgalmaztak.

 

Az ökológiai növénytermesztők azonos, vagy nehezen megkülönböztethető fajtát nem termeszthetnek azonos területen. A párhuzamos gazdaságokban, ahol nem bio és biogazdálkodás is folyik, különös gondot fordítunk a keveredés megelőzésére tett intézkedések ellenőrzésére. Adott esetben a betakarításkor helyszíni szemléket tart az ellenőrző szervezet. A gazdaságok készletnyilvántartásait mindig ellenőrzik.

A bekeverésre utaló jelek esetén, mint például a gabonatáblák – adottságokhoz, időjáráshoz, környezetéhez stb. képest – magas hozama, a tanúsító szervezet fajtaazonossági vizsgálat elvégzésével egyértelműen kiszűri kérdéses tételeket. Az ökológiai állattartásban nem engedik meg, hogy egy gazdaságon belül azonos fajon belül bio és nem bio állatokat tartsanak.

 

Nincs különbség, mind a két fogalom ugyan arra utal, csupán a különböző nyelvterületeken terjedt el más-más megnevezés. Hazánk biogazdálkodására kezdetben jelentős hatást gyakorolt Németország. Ennek köszönhetően a magyar köznyelvi szóhasználatban a „biológiai", vagy röviden a „bio" jelző használata terjedt el. Így hívták a módszert, a terméket, a gazdálkodókat, sőt a bioboltok is ennek köszönhetik nevüket

 

A bioélelmiszereket készítésük, tárolásuk során térben vagy időben el kell különíteni a szokványostól. A bioélelmiszerek ökológiai összetevőkből állnak, azonban piaci hiány esetén a mezőgazdasági összetevők legfeljebb 5%-a lehet szokványos, feltéve, hogy szerepel az EU biorendeletek erről szóló pozitív listáján, vagy ideiglenes hatósági engedély van rá.

Az élelmiszeriparban általánosan alkalmazható mikroorganizmusok, enzimek, természetes ízesítők, ivóvíz, só. Azok az adalék- és segédanyagok használhatók, amelyek szerepelnek az EU bio rendeletek róluk szóló pozitív listáin. Ionizáló sugárzás, génmódosított élőlények és származékaik, valamint tartósítószerek, ízfokozók, szintetikus színezékek, állományjavítók stb. és bármelyikük közreműködésével készült összetevők, segédanyagok stb. alkalmazása tilos!

 

A termék megvételekor nem elég csak az elnevezést figyelni, mert előfordulhat, hogy a gyártó cég nevében vagy a márkanévben szerepel a „bio” vagy „öko” szócska, pedig maga a termék nem az, mert   nem felel meg az előírásoknak. Ezért fontos, hogy mindig megvizsgáljuk a címkét, illetve ha a termék nem címkézhető (zöldség, gyümölcs, hús, stb.), akkor az árukísérő bizonylatot.

Az ökológiai gazdálkodásból származó élelmiszernek az alábbi kategóriák valamelyikébe kell tartoznia, és ennek szerepelni kell a címkén:

  • „Biotermék”- ha a bio összetevők aránya 95-100%
  • Ha a bio összetevők aránya 70-94%, akkor az alapanyagok ökológiai eredetére utalni lehet. Ennek módja "A mezőgazdasági eredetű alkotórészek… százalékát az ökológiai/biológiai termelés szabályai szerint állították elő" szöveg használata.
  • „Átállási termék” olyan területről származik, ahol már több mint egy éve elkezdték a biogazdálkodást. Csak egy növényből álló terméknél használható a kifejezés, és a bio, öko kifejezések nem helytállóak. 
  • Ha a címkén nincs feltüntetve ellenőrző szervezet neve és kódja.
  • Ha a termelő vagy gyártó nem rendelkezik ökológiai Minősítő Tanúsítvánnyal.
  • Ha a bio összetevők aránya 70 % alatti, vagy ha az átállásból még egy év sem telt el.
  • Ha az összetevők arányától függetlenül genetikailag módosított szervezetekkel, besugárzással, a „bio” kritériumnak nem eleget tevő adalék- és segédanyagok felhasználásával készült a termék.

„Manapság gyakran alkalmazott jelzők a "bio" és az "öko" szavacskák, amelyeket az élelmiszerektől a napi használati tárgyakon, vegyipari cikkeken át a szórakoztató elektronika eszközeihez kapcsolva alkalmaznak azok készítői, forgalmazói azért, hogy termékeiket jobban tudják értékesíteni. Ez azért sikerülhet, mert a fogyasztók számára a jelző pozitív üzenetet hordoz, mégpedig azt, hogy a termék az élet ("bio") folyamatainak vagy a környezet ("öko") sajátosságainak figyelembevételével készült. Gyakran a két szó csak reklámfogás, csupán üzenet a fogyasztónak, hiszen ahol a "bio", "öko" jelölés feltételei nem szabályozottak, a termékek pozitív tulajdonságai viszonylagosak, vagyis egészen mást takarhatnak, mint amit a fogyasztó mögéjük képzel.

Egészen más a helyzet a mezőgazdasági alapanyagok és az élelmiszerek esetében. Rájuk nézve az EU-ban, így Magyarországon is, jogszabály írja elő, hogy milyen követelmények betartása esetén lehet a termék "bio", "öko" jelölésű. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztók és a termelők között kizárt a félreértés, és azt is, hogy szabálysértést követnek el mindazok, akik a jelölést nem az előírásoknak megfelelően és ellenőrzési rendszerben előállított termékre alkalmazzák. A "bio" ("biológiai") megjelölés a legismertebb Magyarországon. A jogszabályi háttér miatt élesen elkülönül a bio élelmiszer az egyéb divatos, de pontosan nem körülírt olyan termékektől, mint az alternatív (= más), integrált (= speciális környezetkímélő növényvédelemmel előállított), natúr (= természetes), reform, vegyszermentes stb. elnevezésűek."